A Norvég Királyság „adománya” Szerbiának

Nap, mint nap arról hallani, amit a földművesek, állattenyésztők saját bőrükön is tapasztalhatnak, hogy nem fizetődik ki sertéstenyésztéssel foglalkozni, mert amikor valaki belevág még jó ára van a hízónak, mire felhizlalja úgy megdrágul a takarmány, hogy legjobb esetben is pozitív nullával zár a gazda, vagy a hízó ára esik le a piaci túlkínálat vagy az olcsón importált tőkehús miatt. Az eredmény ugyanaz.

Már néhány éve tart községünk (volt) legnagyobb vállalata a Potisje szerszámgépgyár agóniája. A valamikori helyi óriás ezer egynéhány családnak biztosított kényelmes megélhetést és Ada község gazdaságának egyik fő ütőerét képezte. A 90-es évek első felében ezt a jól menő vállalatot is elérte a hiperinfláció, a nemzetközi gazdasági zárlat, a soha nem látott gazdasági válság. Tönkre ment a gyár, tönkre ment megannyi család, tönkre ment Ada község gazdasága. Elérkezett a vég. A munkások, már akik megmaradtak, már évek óta nem kapták meg a puszta létfenntartáshoz szükséges bérüket sem. Tudom ez még sok más szerbiai községben is így volt, de ez mégis itt történt az én községemben, a rokonaimmal, barátaimmal és családjukkal.